Az önbíráskodás (más néven vigilantizmus) a Wikipédia szócikke alapján a törvény megszegése azzal a szándékkal, hogy büntetést nyerjen az olyan bűn, amelyet az önbíráskodó szerint a törvény nem, vagy nem megfelelőképpen büntet. Az esetek döntő többségében ezzel a szóval illeti a közvélemény azokat a csoportokat, amelyek életcéljuknak tekintik, hogy felszámolják a pedofilok tevékenységét úgy, hogy nyomoznak utánuk, csőbe húzzák, majd az igazságszolgáltatás kezére adják őket. 

Noha az önbíráskodás és az önbíráskodó személye is alapvetően negatív konnotációkat szül az emberekben, ezért meggondolatlannak, torzultnak és kegyetlennek bélyegzik meg őket, mégis vannak páran (és most egy pillanatra térjünk vissza az ominózus Wikipédia-szócikkhez), akik ezeket a személyeket inkább a gonosz ellen lázadó hősnek állítják be. 

Hogy a világ minden táján tevékenykedő, magukat pedofilvadásznak nevező csoportok melyik kategóriát erősítik inkább, azt döntse el mindenki maga. Ami azonban biztos, hogy ők nem szeretik, ha önbíráskodónak nevezik őket, mivel nem az igazságszolgáltatás ellen, hanem érte dolgoznak. Ezzel pedig talán a válasz is megvan - legalábbis az ő nézőpontjukból. 

A pedofilvadászok csoportjai számos országban megtalálhatók, a működésükről azonban nem sokat lehet tudni, inkább csak halvány sejtéseink lehetnek róla. Persze ebben sokat segítenek azok a videók, amelyeket a netre töltenek fel: ezeken a filmeken jószerivel az látható, ahogy éppen leleplezik, és sarokba szorítják a pedofil személyeket - vagy azokat, akiket annak hisznek. És sajnos az utóbbi megjegyzés az, ami megmagyarázza, hogy miért lépnek fel ellenük a hatóságok (persze nem mindenhol és nem az összes, különben már rég nem létezhetnének), vagy próbálják ellehetetleníteni a ténykedésüket.

Az Egyesült Királyságban jelenleg 75 pedofilvadász hálózat létezik, köztük az egyik leghíresebb a Hunted One csoport, amelynek tagjai még csak 2015 óta üldözik a pedofilokat, de már évente legalább száz ilyen személyt sikerült elkapniuk. Ráadásul a bizonyítékaik alapján végül mindegyikükről kiderült, hogy valóban bűnösök. Noha a Hunted One igen sikeresnek tekinthető, a hatóságok (az ő esetükben a kenti rendőrség) nincs elájulva a létezésétől. 

Azt mondják, komoly aggályaik vannak azzal kapcsolatban, hogy az emberek az igazságszolgáltatást a saját kezükbe vegyék, ezzel hátráltatva a nyomozóhatóságok munkáját. Meggyőződésüket egy konkrét esetre alapozzák, amely a Bluewater bevásárlóközpontban történt Dartfordban, ahol a Hunted One csoport tagjai elkaptak egy pedofilt, amelynek hatására a vásárlók többsége klasszikus önbíráskodásba kezdett. Az egész végül elborult verekedésbe fulladt, amelyet a rendőrök a csoport tagjaival együtt is alig tudtak megfékezni. Az eset és a bíráló vélemények hatására a Hunted One úgy döntött, soha többé nem fogja élőben közvetíteni a Facebook-on, ahogy elkapnak valakit - bár itt nem is ez volt az elsődleges probléma. 

Mindezek ellenére nem hagyják, hogy a hatóságok még jobban ellenük forduljanak, hiszen, vallják, ők kifejezetten a kezükre játszanak, amiről a vadászat folyamata is árulkodik. 

Mivel a módszer hosszú évek alatt semmit sem változott (talán ez tekinthető a leghatékonyabbnak), ezért még mindig csetszobákban vadásznak olyan személyekre, akik kiskorúakkal kívánnak szexuális kapcsolatot létesíteni. Sosem írnak rá senkire (nem akarják felkelteni a célpontok gyanúját), de olyan nevet választanak, amely vonzza őket. És akkor várnak, hogy a ragadozók rájuk találjanak. 

Rendesen kell hozzá gyomor, hogy részt vegyenek egy pedofillal folytatott beszélgetésben, de kénytelenek ilyenkor kiskorúnak, naivnak és ártatlannak beállítani magukat, hiszen ezek azok a tulajdonságok, amelyek a leginkább begerjesztik ezeket az embereket. A vadászok számára a legnehezebb, hogy elnyomják az undort, amit egy ilyen beszélgetés kivált belőlük, és, azt mondják, ez a legnehezebb az egészben. 

Amikor azt hiszed, már mindent láttál, biztos, hogy történik valami, amitől teljesen kiborulsz

- mondja egyikük, utalva többek között a világ legidősebb (92 éves) pedofiljára, aki egy 11 éves kislányt akart szexre csábítani, kedvcsináló gyanánt pedig meztelen képet is küldött magáról, majd arra kérte a lányt (akinek a neve mögött persze a csoport tagjai álltak), hogy öltözzön szexin a találkozóra. 

Az ilyen beszélgetések teljesen kiborítják a vadászokat, ugyanakkor azzal is tisztában vannak, hogy még mindig ez a leghatékonyabb módja a leleplezésnek. Miután leszerveznek egy találkozót az illetővel, általában a beszélgetés nyomtatott verziójával a hónuk alatt, szorosan összedolgozva a rendőrséggel (már akikkel lehet) várják, hogy lecsaphassanak rá. A gyanúsított legtöbbször menekülni akar, vagy tagad, de volt már olyan is, aki kegyelemért könyörgött nekik. Ez persze soha nem hatja meg a csapatot, így az általuk összegyűjtött bizonyítékokat átnyújtják a rendőrségnek, az ügyészek pedig a legtöbb esetben a tárgyaláson is felhasználják őket. Ez az, ami leginkább segíti a hatóságok munkáját, és valójában emiatt érzik, hogy fontos és hasznos szerepük van a közösségért folytatott harcban. 

Nagyon szoros kapcsolat van a csapaton belül, régóta ismerjük egymást. És mivel mind szülők vagyunk, próbálunk tenni valamit mások gyerekeiért is. Néhányan már a családunkon belül is találkoztunk pedofíliával, így kiváltképp érzékenyen érint minket ez a téma

- világít rá a csapat egyik tagja a motivációjukra, majd hozzáteszi, mennyire kiborítónak tartja, hogy még mindig rengeteg olyan ember él a világon, akiket valaha gyerekkorukban bántalmaztak vagy megerőszakoltak, és az egész életük sem elég arra, hogy ezt feldolgozzák. 

Szóval mi csak törünk előre, és megpóbáljuk megállítani ezt az egészet, még mielőtt másokkal is megtörténne.