Néhány évtizede, az orosz megszállás ideje alatt a szovjet hadsereg által elzárt terület volt a Kolka-fok Lettországban, most pedig a két irányba nyúló végtelen, fehér homokos strandok feletti dűnéken hobbitlakszerű hordókban szállhat meg az erre járó.
A tengerpartok ugye kanyarognak, és emiatt öblök, félszigetek, fokok vannak rajtuk. Lettország tengerpartját is a Balti-tenger kanyargása határozza meg, a Rigai-öböllel, a Kurzeme-félszigettel, és annak csúcsán a Kolka-fokkal.
A Nyugathoz való közelsége miatt a félsziget partvidékén sok szovjet katonai terület volt.
A lettül Kurzeme, németül Kurland névre hallgató régió nagy kikötővárosa, Ventspils közelében például akkora rádióteleszkópokkal igyekeztek belehallgatni a nyugati üzenetváltásokba, hogy volt, amit magukkal se tudtak vinni a kivonuláskor, és most űrkutatásra használják a lettek.
A Kolka-fok és környéke is katonai terület volt, a falvakba is csak az egyre kevesebb ott lakó mehetett, a tengerpart megközelíthetetlen volt. Ma már az arra járó akár a fok csúcsán is megszállhat a már említett hordóházakban, bár nehézségekkel neki is kell számolnia, még ha elsővilágbeliek is ezek: a borsos 50 eurós árért csodás, egész hordótetőfelületes tengeri kilátást ugyan kap, de víz, áram és zuhany (plusz pénzért) a közel fél kilométerre lévő látogatóközpontban van legközelebb. Vécézni nem kell ilyen messze menni, van az erdő szélén egy tojtoj!