Április 9-én, azaz ma este 9-kor indul a VIASAT3 csatornán a Feleségek Luxuskivitelben második évada. A sorozaté, amiben a szereplőknek olyan emberi drámákkal kell megküzdeniük, mint hogy gyémántot vagy szőrmét vásároljanak-e egy laza, külföldre kiruccanós délutánon, vagy hogy belefér-e még egy gyors, nyugtató wellnessz az esti buli előtt, ahova minimum hárommilliós ruhában illik érkezni. Mindez pedig még akkor is rendkívül szórakoztató a nézők számára, ha közben végig ökölbe szorul a kezük. Mi sem titkoltuk, hogy már nagyon várjuk, hova lehet ezt még fokozni, így a második évadra már kifejezetten készültünk, ünneplőbe öltöztettük a lelkünket és a török milliárdosfeleséggel, Csősz Boglárkával is találkoztunk, hogy az élete fontos dolgairól beszélgessünk vele, többek között arról, hogyan lehet bárki olyan gazdag mint ő.

Mire számíthatunk az új évadban, mi az amit még nem mutattatok meg az életetekből?

A második évadban jobban megismernek minket a nézők, kicsit a karakterek kibomlanak. Mélyebben belelátnak majd a személyiségünkbe. Én a vagányságomat fogom megmutatni. Amellett, hogy kicsit sztárallűrös vagyok, van bennem egy nagyon cserfes lány és azt mindig szeretem boldoggá tenni. Olyan vagyok, aki szereti, ha kiszolgálják és körülveszi rengeteg ember, de emellett nagyon könnyen felhúzza a kesztyűt és bármit megcsinál. Mindenféle vagányságban, extrém dologban benne vagyok, főleg sport, aktivitás terén. Plusz a munkámból, a filmezésből is kicsit többet lehet majd látni.

Az első évadban a férjed csak egyszer bukkant fel, a másodikban lehet majd őt látni?

Igen, egy kicsit hosszabban szerepel majd, de nem sokat, mert távol kell tartania magát a médiától, hiszen komoly gazdaságpolitikai munkát végez. Olyan politikusokkal, sejkekkel, királyokkal dolgozik, ami nem engedi meg azt, hogy a médiában, bulvárban sokat szerepeljen. Én magam is figyelek arra, hogy ne sok mindent mutassak abból, amit nem kellene.

Akkor nem is örült annak, mikor szerepet vállaltál a sorozatban?

Elsőre nem. Nagyon visszafogott családból származik, ahol nem rakják ki az ablakba a jólétüket. Én sem gondolom, hogy erre feltétlenül szükség van, de a sorozatban szerencsére ez az egész inkább viccesen van megmutatva.

Ráadásul szerintem motiváló is lehet az embereknek, amit látnak belőlünk. Azt gondolom, ha valamit csinálsz, az adhasson a körülötted lévő embereknek egy újabb életcélt.

Úgy értem, hogy ha látják a mi életünket, akkor ők is jobban vágynak rá és ezért felerősödik bennük a vágy, hogy ezeket meg akarják tapasztalni, akár jobban akarjanak majd élni és ezért akár többet kockáztatni, dolgozni is. Ezért gondolom azt, hogy nem baj, ha az ember megmutat anyagi dolgokat, sőt pont ez segíti elő a fejlődésünket. Én magam is többet látva, tapasztalva akartam többet a saját életemtől.

De azt is meg kell mutatni, hogy ebben nagyon sok munka van. Én nem süppedtem bele, abba hogy van egy vagyonos férjem és akkor már nem csinálok semmit. Nekem megvan a saját bevételem, amit úgy költök el, ahogy szeretnék. Ez nagyon fontos egy nő életében. Ebből a szempontból nagyon feminista vagyok, mármint, hogy minden nőnek meg kell teremtenie egy bevételt magának és azzal csak neki szabad rendelkeznie. Nem szabad mindent a férfiaktól várni, ha neked nagy álmaid vannak és többet akarsz, akkor dolgozz érte mint nő, én ebben hiszek.

Szóval így kell elindulni afelé, hogy az ember milliárdos legyen? Végül is te sem a luxusból jöttél.

Igen, szerintem kell hozzá, hogy egy emberben már gyerekként benne legyen az, hogy szeretne jól élni és ezt szeretné megteremteni magának. Én például már gyerekkoromban megtanultam, milyen a kemény, fizikai munka és már akkor belefáradtam abba, hogy ennyit kell dolgozni. Amellett, hogy városi lányként nőttem fel, a szüleim dolgoztak, földjeink is voltak és ott minden munkában részt vettem a krumpliszedéstől, az ültetésig, de voltak búza, kukorica és répaföldjeink is amit meg kellett művelni. Persze itt most nagyon nagy területekről beszélek, ahol ugyan voltak bérelt munkásaink, de nekem is ott kellett lennem és dolgoznom kellett. Akkor ott döntöttem el, hogy én igenis szeretnék ennél egy sokkal jobb életet, amit meg akarok teremteni és rá is léptem erre az útra tizenévesen. Kölcsön tízezer forinttal indultam neki a világnak és nagyon keményen dolgoztam, amíg megismertem a férjemet.

Egyébként azóta is dolgozom. Színésznő vagyok, de mivel közgazdaságtant tanultam és érdekelnek a gazdasági dolgok, ezért belevágtam a producerkedésbe is és van ezenkívül egy cégem, ami magyar termékeket forgalmaz Isztambulban és van két szépségklinikám. Szóval van egypár dolog. Egy vállalkozó szellemű nő vagyok, imádom felfedezni, mit lehet csinálni, hol van lehetőség, soha nem szeretek tétlen lenni.

Volt olyan pont, mikor egyszer csak felismerted, hogy most már tényleg luxus az, amiben élsz?

Sok ilyen van, hiszen egy csomó olyan dologgal találkoztam már, amik nem sok embernek adatnak meg a világon. Hogy egy példát mondjak: vannak olyan helyzetek, mikor meg kell érkeznie egy nagyon drága ruhának valahová és akkor az ember felrakja a privát gépre és elküldi. De egyébként én nem használok ki minden lehetőséget, a lányok nagyon sokszor elcsodálkoztak ezen. Nem szoktam kérni dolgokat, nem szoktam nagy dolgokról álmodozni, ez talán azzal függ össze, ahonnan származom.

Egyébként pedig nagyon hívő ember vagyok, és hiszek abban, hogy az élet úgyis ad ha jó ember vagy. Ha adsz akkor kapsz is. Nem kell neked túl sokat kérned, ha dolgozol, mindig egyre nagyobbakat álmodsz és csinálod, amit kell, akkor az úgyis megadatik. De ennek van egy nagy ára is. Minél többet kapsz, annál nehezebb.

Ez alatt mit kell érteni, hogy minél többet kapsz annál nehezebb?

Például ha van a háztartásodban harminc ember, aki neked dolgozik, akkor velük foglalkozni kell. Ők mind emberek, sorsuk van és ez nem azt jelenti, hogy kifizetem a bérüket és azzal be van fejezve, hanem aggódom értük, gondoskodom róluk. Szeretem, hogy megkapom tőlük a kiszolgálást és azt is, hogy ők tudják, hogy gondoskodom róluk. Azt gondolom, hogy minél több emberért tudunk felelősséget vállalni, annál szebb az életünk, de annál nehezebb is, hiszen több problémát kell megoldanunk. De ugyanez van a férjemmel is, hiszen minél nagyobb a cég, annál több a probléma. Attól, hogy valaki felsővezető vagy valaminek a tulajdonosa nem dolgozik kevesebbet, mint az alkalmazottai, csak más a munkája.

Ha már szóba került, hogy az embernek mennyije van és azzal, mihez kezd, korábban elmondtad, hogy volt már olyan nap, mikor 9 millió forintot költöttél el. Ezt hogy kell csinálni?

Valójában nagyon egyszerű. Vásárolsz egy drága órát, táskát, pár ékszer stb. De igazából ezekre nem úgy kell tekinteni, mint pénzszórásra, hanem ezek mind befektetések, hiszen egy óra vagy ékszer simán megtartja az értékét és később eladhatod. Szóval ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az ember kidobta a pénzt valamire. Persze elszórni is lehet, akár egy éjszaka során, veszel néhány üveg Dom Perignon pezsgőt és már hopp el is szállt a pénz.

Kívülről olyan, mintha te úgy lennél luxusfeleség, hogy közben elég kevés időt töltesz a férjeddel, hogy kell elképzelni a kapcsolatotokat?

Tényleg nagyon keveset lehetünk együtt a munkánk miatt, de szerencsére hasonlítunk abban egymásra, hogy neki sem hiányzik az a fajta fizikai lét, hogy sokat legyünk együtt. Minden nap többször beszélünk, megosztunk egymással sok mindent az életünkből és mindenkit ismerünk egymás életéből. Igazi szimbiózisban élünk annak ellenére, hogy fizikailag nem mindig tudunk találkozni.

Én egyébként mindig is nagyon független voltam, már gyerekként is. Soha nem voltam egy családhoz ragaszkodó típus és emiatt sokszor azt hiszik rólam az emberek, hogy hideg vagyok, nincsenek érzéseim. Pedig pont fordítva van, én akkor szárnyalok, élek, szeretek, ha szabad vagyok. Ahogy a férjemmel, úgy a szűken vett családdal sem szeretek, tudok folyamatosan együtt lenni. Sok eseteben azt érzem, hogy nem bírok már tovább ülni egy asztalnál és beszélgetni, mert a beszélgetés témája nem az, amit én szeretnék.

Például a nők nagyon szeretnek főzni és erről beszélgetni, de engem teljes mértékben hidegen hagy ez a téma, inkább továbbülök a férfiakkal politizálni és gazdasági dolgokról beszélgetni. Szeretek enni, de nem tudom átélni azt az életérzést, hogy beszéljünk receptekről. Engem ez fáraszt. Vagy akár gyerekekről. Szeretem a gyerekeket – bár még nem vállaltam gyereket –, de nem akarok róluk beszélni. Emellett nagyon praktikus ember vagyok és nem szeretem azokat a beszélgetéseket, amiken órákon keresztül arról kell filozofálni, hogy mit lehetne csinálni és problémázni, hogy mivel van gond mert én ehelyett inkább megoldást keresek és megcsinálom. Amit pedig nem lehet megoldani elengedem nem problémázok rajta.

Szóval más vagyok, és ezért az emberi kapcsolataim is mások, mint az átlagos.

Kicsit úgy hangzik, mintha neked az egyedüllét lenne a legideálisabb állapot, természetesen luxusban.

Igen, nagyon szeretek egyedül lenni, eltávolodni a nyüzsgéstől, jól érzem magam egyedül is. Azt hiszem, pont amiatt ahonnan jöttem, van egy nagyon erős a kapcsolatom a földdel, a természettel ezért nagyon szeretem a vidéket. Mikor egy kis városban, faluban vagyok, akkor kezdek igazán élni. Engem a nagyvárosi lét borzasztóan stresszel. Persze van egy másik oldalam, ami szereti a luxust, a fényűzést, a csillivilli dolgokat és, hogy benne legyen a kozmopolita nyüzsgésben. Fontos, hogy sok külföldi barátom legyen, rengeteg kapcsolattal rendelkezzem, mindenhová elvezessenek szálak.

Igazából egy világutazó vagyok, nem ragaszkodom az otthonomhoz, nem köt le, hogy van egy szép házam és milyen jó, hogy van egy nyaralónk és hajónk és autónk. El tudnám dobni holnap őket és el tudnám képzelni úgy az életemet, hogy egy hátizsákkal akár évekig utazgassak. Nincs bennem ragaszkodás az anyagi dolgokhoz, csak szeretem használni őket.